
Az ékszerteknős ragadozó, de ez nem azt jelenti, hogy húsevő. Tehát nem lehet párizsival, sonkával, marhahússal felnevelni egy teknőst. Megeszik, szeretik is, nem is pusztulnak el egyik napról a másikra, mégis lassú halálra vannak ítélve ilyen tartás mellett. Ugyanez elmondható a szárított rákokról, lisztkukacról és hasonlókról. Ezek a táplálékok elsősorban A-vitaminból és kalciumból tartalmaznak túl keveset, ami „szemgyulladás” és „páncéllágyulás” kialakulásához vezet. A legideálisabb táplálék számukra a kisebb halak, élve vagy fagyasztva. A kis halak tartalmazzák mindazt, amire egy teknősnek szüksége van. A szálkák a megfelelő kalcium-ellátást, a belsőségek a megfelelő vitamin-ellátást biztosítják. A teknősök étrendjét változatossá lehet tenni, csigákkal, vízinövényekkel (melyek ezért nem válnak a terrárium díszére).
A hímeknek mellső lábain hosszúra megnő a köröm, így könnyű megkülönböztetni a nősténytől. 8–10 éves korukban válnak ivaréretté.(Szaporodás előtt gyakori a hímek közötti rivalizálás.) Párzás előtt a hím és a nőstény „násztáncot” jár. Szemben úsznak egymással és a hím a körmeivel vibrál a nőstény orra előtt. A nőstények évente 5–6 alkalommal rakhatnak tojást. Egy nőstény egyszerre 2–19 tojást tojik. Ha az átlagos hőmérséklet 25 °C, akkor 112 napra van szükség a tojások kikeléséhez, 30 °C-os átlaghőmérsékleten ez az idő 69 napra rövidül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése