A Cyanoramphus vagy kecskepapagájok a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe a papagájfélék (Psittacidae) családjába és a laposfarkúpapagáj-formák alcsaládjába tartozó nem.
Tudományos nevük a kékes árnyalatú csőrükre utal, amelyen nincs fogszerű bemetszés.
Az ide tartozó fajok közepes nagyságúak és zömök alkatúak. A farkuk lépcsőzetes, a tollazatukban uralkodik a zöld szín. Az ivarok hasonlóak, de a tojók általában kisebbek és a szárnybelsőn mutatkozik egy fehér szalag. Viszonylag hosszú a csüdjük.
Táplálékukat a talajon, a fű között keresgélik, magvakat, hajtásokat, csírákat!
A hímek halk mekegő hangot hallatnak innen ered az elnevezés!
A nimfapapagáj (Nymphicus hollandicus) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó Nymphicus nem egyetlen faja.
Régebbi rendszerbesorolások a Psittacus nembe sorolták Psittacus hollandicus néven, illetve a Leptolophus nembe sorolták Leptolophus hollandicus néven.
Átmeneti fajnak számít a kakaduk és a laposfarkú papagájok között. Korábban a papagájfélék családjába sorolták, de bizonyos anatómiai tulajdonságai és viselkedésükben fellelhető sajátosságok miatt a kakadufélék közé sorolták át.
Ausztrália területén honos. Fákkal tarkított, nyílt füves térségek lakója.
Nagy csapatokban a talajon keresgéli magokból, füvekből, gyomokból és bogyókból álló táplálékát. A párok a csapaton belül is összetartanak. Szárazság esetén egy-egy vízlelőhelyen akár 1000 madár is összegyűlhet. Szívesen üldögél a fák ágain, de táplálkozni többnyire a földön szokott. Röpte gyors és iránytartó.
A hullámos papagáj (Melopsittacus undulatus) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó Melopsittacus nem egyetlen faja.
Előfordulása:
Ausztrália szavannáin igen elterjedt faj.
Háziasított egyedei az egész Földön megtalálhatóak és sok helyütt szöknek meg gazdáiktól. Ezek az egyedek olykor tartósan meg is telepedhetnek egy adott területen. Már igen nagy szabadon levő populációi vannak Floridában.
Sokfelé megpróbálták meghonosítani szerte a Földön, így Angliában, Dél-Afrikában, a Hawaii szigeteken, Japánban, Hongkongban és Új-Zélandon is, de sehol sem sikerült.
Kóborló életmódod folytat, ahol vizet és ennivalót talál, ott van a hazája. Főként fűmagvakkal táplálkozik. Időnként nagymértékben túlszaporodik, de néha tízezerszámra lesz az aszály áldozata.
Fűvel bélelt faodvakban fészkel. Fészekalja 4-6 tojásból áll, melyen 16-18 napig kotlik. A fiatalok egy hónap múlva hagyják el az odút és három-négy hónapos korukban kapják meg felnőttkori színezetüket.
